My feelings..

Érzések. Az érzésekkel mindig hadban álltam, hiszen nagyon egyszerű engem feldühíteni. Van, hogy apróságokon is fennakadok, de ha kidühöngtem magam, nagyon hamar lehiggadok. A szeretetet néha nehezen mutatom ki, mert a bizalmamat igen kevés ember kapja meg. Mostanában általába közömbös vagyok a világgal szemben, ez feltehetőleg apámnak köszönhető, miután négy hónapja lelépett, elköltözött. Régen megbíztam benne, könnyen megértettük egymást, persze mi tudtuk a legnagyobbakat veszekedni, ugyanis mindig visszaszólok neki, mert nem bírom türtőztetni magamat. Utálom nézni, ahogy szép lassan tönkremegy a családom. Persze anyukámmal sokat viccelődünk, már úgy érzem ő a legjobb barátnőm, de néha örülnék annak is, ha egy kis ideig gyerek maradhatnék. Amióta apa elment, anyán sokszor látszik, hogy mennyire megviseli őt a helyzet, persze próbálja tetteni, de amikor nem figyel látom a szemében, hogy belül összeomlott egy kicsit. Néha nem bírja, és kiönti nekem a szívét, dehát nekem ezt elég nehéz feldolgozni, hiába értem, elég rossz ha tizennégy évesen ezt kell látnod. Próbálom úgy feldolgozni a helyzetet, hogy könyvekbe és sorozatokba temetkezem, de még így is érzem, hogy megszakad a szívem. Fáj a vállam a tehertől, és néha csak magam elé meredek, és nem gondolozom semmin. Világéletemben színészkedtem a többiek előtt, ezért nagyjából el tudom rejteni magamat, de néha, amikor valami nem úgy történik, akkor elárulom magam , és -volt már rá példa- elsírom magam. Hiába kiabálom magamban, hogy hagyd abba, nem láthatnak így, egyszerűen nem megy. De mire hazaérek újra felveszem a vicces, életkedvű lány arcát, hogy anya ne lássa rajtam, hogy nem bírom. 

De mostanában, jól tudom érezni magam egy-két ember közelében, és tudom, hogy nem kell megjátszanom saját magamat. Talán ezek miatt nem őrültem még meg. Éjszakánként a jövőmről gondolkozom, és megálmodom, hogy milyen szeretnék lenni, és hogy valójában ki is vagyok. 

Ha megbillenek, akkor mindig csak a nyakláncomba kapaszkodom, ami segít újra egyensúlyba állni. Én most már csak magaman hiszek, és úgy gondolom, hogy ez mindig is így volt, és így is lesz. Hiszen annyi ember egy szempillantás nélkül elárul, és cserbenhagy. Én úgy hiszem, hogy az a legerősebb ember, aki elviseli a fájdalmat, nem pedig az aki próbálja másokra zúdítani az érzéseit.